Teljesen magam alatt vagyok. Egy kerek hónap alatt egyetlen megfejtő komment érkezett, azt hiszem ez negatív rekord, a blog havi átlag 500 látogatásával. Mit is mondjak? Nyilván nem érte el az ingerküszöbötöket.

Az egyetlen megfejtés is, fájdalom, de nem talált. A bemutatott hírdetés ugyanis egy óvszer-reklám. A csokoládé úgy jön ide, hogy ízesített gumiról van szó, a tölcsér pedig azért pöttyös, mert még ráadásul érdesített óvszerről is van szó. A cucc neve Kama Sutra Excite!

Szerintem ötletes reklám, és kétségkívül figyelemfelkeltő. Kár, hogy kevesek fantáziáját mozgatta meg...

Nemrégiben fortyogtam egy rosszul sikerült festékreklámon, most mutatok egy másikat is. A két hirdetésben annyi a közös, hogy mindkettő világoskék festéket reklámoz. De mennyire másképp!

Az itt látható Nerolac festék egyik tulajdonsága, hogy gyorsan szárad. Az is a teljes neve, hogy Nerolac Quickdry. Mint láthatjuk, eme tulajdonság vizualizása remekül sikerült, még szavak nélkül is tökéletesen érthető, miről is van szó.

A mai kegyetlen marketing-világban elvárható, hogy a hirdető igenis mozgassa meg a képzelőerejét, és próbáljon meg valamilyen képi vagy szövegtartalommal meglepni, felcsigázni. Egy ilyen kép láttán az embernek kedve támad kipróbálni ezt a festéket legközelebb (ha már egyszer festenie kell) és megnézni, hogy tényleg ilyen gyorsan szárad? (Nyilván nem, de a festéket megvettem.) De mihez kezdjek egy festékdobozzal a plakáton és pár lózunggal? Ilyenkor mondják a nagyfiúk, hogy "figyelj és tanulj".

És akkor ezt csak így, minden különösebb komment nélkül, hogy tanuljunk belőle, hogyan nem szabad megszólítani az embereket. Mert a "gyerekek" lehet, hogy jól hangzik egy pub-ban a kollégáinktól vagy a családban, de egy vadidegentől a metrón semmiképp. Az pedig, hogy a vezetőképes hatmillió magyarból huszan nyerhetnek egy Suzukit, nem valami nagy arány. Ezért nem kellene bealázni azokat, akik a metróra kényszerülnek. (Mellesleg a kétmillió mellé még pár százezret csengetni kell egy autóért.)

Egyébként meg nagy poén lenne, ha kiderülne, Zsófi néni sem Suzukival jár.

(Elnézést a képminőségért, ha lesz jobb, lecserélem.)

Három a magyar igazság, egy a ráadás: következzen az "idétlen mai magyar reklámok" munkacímű minisorozatom utolsó gyöngyszeme, a Suzuki 2 milliós reklámja. Az alapot ehhez az infantilis kampányhoz az adta, hogy elkészült a kétmilliomodik magyar Suzuki, amely teljesítményt jó magyar szokás szerint nyereményjátékkal kell megünnepelni (miért is?). Történetesen kiderült, hogy a képen látható Zsófi néni már a kezdetektől fogva a gyárban könyvelt és így valaki jó ötletnek és szép gesztusnak találta, ha ő lenne a reklámarc. Súlyos tévedést követett el, talán azóta már elgondolkodott a harakiri lehetőségén.

Szoktam mondani, hogy a fogyasztók először a vizuális információra fókuszálnak, amely jelen esetben egy nyugdíjasoknak szóló hirdetést sejtet. Vagy valami annál is rosszabbat, pedig az idősek hülyének nézésénél kevés megalázóbb dolog van. Szóval Zsófi néni sztár lett (az a bizonyos warholi 15 perc mindenkinek jár), talán eléri a MÜSZI legendát, vagy a Klapka zálogházat. De egy japán multitól azért ennél többet vártam volna, ha az a két millió kocsi tényleg ilyen nagy szám.

Sejtésem szerint a reklám célcsoportja kevéssé tud rámozdulni Zsófi néni ajánlatára, a tesztvezetés és a küszöbön álló autóvásárlás gondolatával foglalkozó férfiak és nők érdeklődésének felkeltése más grafikai motívummal lenne megvalósítható. Értékelem a gesztust a lojális dolgozó felé és eszemben sincs megszólni Zsófi nénit, de a marketing osztálynak üzenem, hogy vannak dolgok, amelyek jó ötletnek tűnnek, de nem jönnek be. Mint ez.

Egy további adalék ehhez a reklámhoz Miles blogjáról, érdemes megnézni, telitalálat.

Sorban a harmadik "érdekes", ízig-vérig magyar reklám az itt látható dinnyeség. A dolog úgy kezdődött, hogy kiderült, kevés magyar dinnye fogy. Nosza, központilag meg lett mondva, hogy tessék dinnyét venni. Legalább 2-3 darabot családonként.

Az amúgy értékelendő kezdeményezést megsegítendő elkészült ez a plakát. Bár én nem vagyok sem marketinges, sem kreatív dizájner, ha a magyar dinnye reklámozását rám bízták volna, pont ez lett volna az a koncepció, amit azonnal lesöpörtem volna az asztalról. Szemrevaló magyar kislány ravasz csábpillantással egy dinnyébe készül harapni. Áááááhhhhh..... tényleg ennyi kreativitás fér bele ebbe a témába?

Egyszer már kikeltem az ilyen miatt, de azt hiszem ez überel minden eddigit. Most komolyan, nem lehetett volna kicsit jobban átgondolni és valami ütősebbet készíteni? Ki volt az, aki rábólintott erre a reklámra? Senki nem volt mellette, aki szólt volna, hogy ez dinnyeség? Jaj...

Sorban a következő reklám-iszonyat a Slank diéta hirdetése. Nagyon nehéz olyan dizájnt készíteni, amikor az össz vizuális elem ugyanannak a képnek a kicsi és nagy változata. Nem azt állítom, hogy lehetetlen ezzel az egy elemmel ütős grafikai megjelenést létrehozni, de azt igen, hogy ezt itt nem sikerült összehozni. Még akkor sem, ha a hölgy szemrevaló.

De akárcsak a múltkori festéknél, a nagyobb bajom megint a szöveggel van. "Legyél szuper. Egyél Slank.", amelyből az első mondat frankó, a második viszont fájdalmas. Értem a marketing-dilemmát (tegyük bele a termék nevét a szlogenbe), de ennyire nem kellett volna erőltetni ezt. Mert így olyan kínai kofa feeling vegyül a hirdetésbe, legalábbis tapasztalataim szerint ez a tipusú nyelvtörés rájuk jellemző.

Érdekes reklámok tűnnek fel mostanság kis hazánkban, igyekszem szépen sorra venni majd őket. Azt hiszem időben ez volt az első, a Jupol festék. Tulajdonképpen egyszerű dizájn, végül is egy festékről van szó. Minek is gyúrni a látványvilágra, nem? Egy Teddy hengeres kéz és az amúgy nem túl megkapó festékesdoboz is megteszi. (Súgok: nem, ez vajmi kevés a képi lenyűgözéshez.)

Ami azonban igazán megragadott, az a szlogen: "Egészség, környezet, család". Az egészség érthető, hiszen a festékgőzök ártalmasak lehetnek, de a Jupolnál nem. Okés. A környezet is rendben, nyilván környezetbarát kémiai elemek vannak benne. Jó. De a család hogy kerül ide? Ennek mi köze a festéshez? "A festés öröme" felirat is szúrja a szemem, mert bár jól hangzik, de a falfestés nem túlságosan nagy élvezet.

Ez a hirdetés nem fogott meg, ettől eszem ágában sem lenne épp Jupolt venni.

Megint tálalok egy korabeli hirdetést, ezúttal sör témakörében. Ötvenes évekbeli idealizált amerikai házaspárt látunk a konyhában, ahol a nő háziasszony (de azért a rúzs és az ékszer elmaradhatatlan még a főzéskor is), a férj pedig öltöny-nyakkendő kombóban, akkor is, ha gyári munkás. Fiatalok, szépek, jómódúak - az amcsi álom.

Ugyanakkor a főzés nagyon nem sikerült ma, el sem tudom képzelni mi éghetett oda ilyen szurokszerű megjelenésben. A feleség bánja is a dolgot, még egy hófehér zsebkendő is előkerül, míg a férj bizakodó. "Don't worry darling, you didn't burn the beer.", vagyis "Ne aggódj drágám, a sört nem égetett oda.". Hát kössz... akkor ma talán vacsorázz sört. Úgyis folyékony kenyér, nem?

Nem tudom, mi lehetett a motiváció e mögött a reklám mögött, de nem érzem úgy, hogy különösen kedvet csinálna a sörhöz. Ráadásul eléggé hímsoviniszta hozzáállást tükröz. Szerintem vicces-macsónak szánták, de elég langyos lett és az sörben sem jó, hát még reklámban.

Egy meglepő hiredetés álljon most itt. Régebben már írtam arról, hogy a halál és a koporsó látványa nem igazán "szalonképes" reklámokban, de ezt a véleményemet most revideálnom kell, mert ez a hirdetés elfogadható. Úgy értem, a képi megjelenés nem sokkoló vagy mélyen lehangoló és ugye az első pillantásra tudható, hogy valami trükk van benne, hiszen Elijah Wood nem halt meg.

Tovább nézve felfedezhetjük, hogy egy mobiltelefon van a kezében, ami további gyanakvásra ad okot, még akkor is, ha öles betűkkel olvashatjuk, hogy Mr Wood halott. Az már csak az apróbetűs szövegből derül ki, hogy tényleg nem halt meg, csak virtuálisan / digitálisan. Egy új reklámkampány részeként híres emberek felfüggesztik Facebook és Twitter aktivitásukat egészen addig, amíg a rajongók emeltdíjas SMS és egyéb üzenetekkel "vissza nem vásárolják" az ideáljuk életét.

Igazából nem tudom, mit is mondjak. Az ötlet nem rossz, de el tudok képzelni más vizuális megjelenést is, pláne, ha digitális halálról van szó. Annál is inkább, mivel a célközönség a fiatal korosztály, bár lehet, hogy a mai vámpír-kultuszban épp ez a menő.

Most egy ritka reklám kerül bemutatásra, hiszen nem sok olyan külföldi hirdetést láttam, amely egy magyar terméket reklámozott volna. Pedig ezen a képen a Rubik-kockát népszerűsítik.

A képen egy fickó tekeri a kockát, és láthatólag annyira leköti, hogy nem is figyeli az idő múlását. Időközben ugyanis kinőtte a ruháját és kissé lemaradt gyerekszobájának modernizálása terén is (hogy mást most ne is említsünk). A felirat azt mondja "25 years and still going", vagyis "25 év és még mindig pörög".

Az ötlet maga nem rossz, de már az a fajta, amely kissé túlzásba viszi a szituáció komikumát. Ha emberünk 25 éve tekeri a kockát minden egyéb tevékenység mellőzésével (bizonyos biológiai szükségeket leszámítva), akkor nem így nézne ki. Ha pedig fodrászra volt ideje, nyilván ruhát is váltott volna. Ha más nem, a szülei kicserélik míg ő a tus alatt áll.

Szóval olyan furcsa érzés ez a reklám: ügyes ötlet rosszul kivitelezve. Amolyan magyar narancs: kicsit sárga, kicsit savanyú, de mégis a mienk. Hajrá Rubik!

Az internet egy átkos-áldásos dolog és bizony jobb, ha a sötét oldalát minél később (értsd minél felkészültebb) korban ismerik meg a fiatalok. Ezért nem kis erőfeszítéseket tesznek különböző szoftvercégek és egyesületek. Például a Taringa! közösségi oldal, amely az itt bemutatott hirdetéssel kívánja a nagybecsű figyelmét a helyes irányba terelni.

A képen egy nedves kiscica látszik, ugye milyen aranyos? El is képzelem, hogy egy 6-7 éves kislány például imádnivalónak tartja és ha van otthon internetük, akkor bizony akár rá is kereshet ilyen képekre. Gyanútlanul beírja, hogy "nedves kiscica" (anolul "wet pussy") és megkapja ezt a képet.

Csakhogy a "wet pussy" angolul valami mást is jelent, amit viszont nem feltétlenül kellene egy ilyen korú gyermeknek látnia. Angolul nem tudók kedvéért az előbbi szóösszetétel másik jelentése a "nedves pi.a".

Ügyes és hatásos reklám, bár némi intellektust igényel a felismerése és talán még ennél is többet, hogy ne csak röhögjünk a poénon, hanem telepítsük is fel a megfelelő szoftvervédelmet a gyermekeink által is használt gépekre.

A fejlődés megállíthatatlan, a kreativitás pedig nem ismer határokat. Erre az egyik legjobb példa az itt látható Peugeot reklám. Ez az ötlet gyakorlatilag majdnem a maximumot hozza ki egy újsághirdetésből.

A dolog azzal indul, hogy adott egy megszokott autóreklám. A szöveg azt mondja, hogy üssünk rá a feliratra és meglátjuk, milyen új biztonsági elemet nyújt az új 408-as modell. Ha az olvasó ráüt (ahogy azt a kép illusztrálja), a következő oldalon egy mini légzsák fújódik fel!

Nem tudom kik és hogyan jöttek rá erre a hirdetésre, de le a kalappal előttük. Azt már csak a kötözködés mondatja velem, hogy vajon mi lesz a felfúvódott légzsákkal ez után, vagyis az újság mostmár mindig ilyen marad, a közepén egy kis lufival? Vagy valahogyan vissza lehet gyömöszölni, esetleg kiszúrni és akkor lelapul?

Mellesleg a reklám egy másik problémát is felvet, tudniillik, hogy ezen hirdetést alapul véve úgy értelmezhetnénk, mintha az eddigi Peugeot autókban nem lett volna (utasoldali?) légzsák. Hisz úgy hivatkoznak rá, mint "új" biztonsági elem...

2008-ban egy ausztrál üdítőgyár piacra dobott egy "Anything" (Bármi) és egy "Whatever" (Akármi) nevű üdítőitalt. A dobozokon csak a név és egy kérdőjel szerepelt és a vevő sosem tudta, hogy a hat íz közül melyiket is tartalmazza a doboz. Vagyis lutri, hogy mit is kapunk.

A reklámkampányuk pont ezt a kiszámíthatatlanságot próbálta kihangsúlyozni és az alábbi eredményt szülte (van egyébként szülő nőt ábrázoló verziójuk is). "You never know what you're going to get." mondja a szlogen, ami annyit tesz "Sosem tudod mit is fogsz kapni". Vagy még jobb lenne, hogy "mi fog kijönni".

Valószínűleg első pillantásra humoros a dolog, hogy egy ilyen szituációban kapjuk meg az italunkat, gyanítom, hogy csak a fiatalabb korosztály, illetve a kellő humorérzékkel megáldott középkorúak fognak örülni az ilyentén való reklámozásnak és magának a vásárlásnak. Merész próbálkozás, üde színfolt a reklámozás palettáján. Ügyes!

Épp nemrég filozofáltam arról, hogy a régimódi, de jól bevált tintapacás pszichológiai teszt mennyire érvényesül a reklámokban, de most szembekerültem ezzel a hirdetéssel, amely remek példája ennek.

Az AXA hirdetése roppant egyszerű, legalábbis az első pillantásra. Egy család sziluettje és a már ismert zen bölcelet: "Az élet tele van váratlan változásokkal." És hogy az AXA-val felkészülhetünk... Ez eddig érthető, semmi lélekmarcangolás. De nézzünk rá mégegyszer. A családi sziluett fehér hátterét egy átlós, piros csík töri meg. Tudom, hogy az AXA logoja maga is tartalmaz egy piros csíkot, de a sziluett és a mottó azért elindítja az agytekervényeket. És ez különböző ötleteket szül, akárcsak a pszichológiai tintapaca.

Új gyerek született. A szülők elváltak. Az apa elhunyt. A kisbaba elhunyt. Vagy mindketten elhunytak. Anyut és a két gyereket nem biztosítja az AXA. Pont fordítva. Esetleg valami más, amire a doktor (az AXA-s reklámszakember) gondolt.

Egyébként valami attól váratlan, hogy nem készültem fel rá. Ha felkészültem, akkor nem az. Ezért talán jobb lett volna azt írni, hogy "Az AXA-val mindig felkészülten nézhet a változások elé".