Ismét egy korabeli reklám, 1953-ból. Méghozzá egy unikum, sörreklám nővel - nem túl gyakori, különösen nem 60 évvel ezelőttről, amikor még más volt a társadalmi elvárás a nők és a sörfogysztás között.

Ami a hirdetés előnyére válik, az a fekete-fehér és a színes technika ötletes ötvözése (blue ribbon=kék szalag). A kép maga amúgy egy tipikus klisével dolgozik: nem is kell látni, hogy tudd, ez az igazi sör. Ennek némileg ellentmond az alul kiböngészhető szöveg, amely viszont a sör színét és tisztaságát ecseteli.

Másik oldalról a hölgy arckifejezése, illetve egészen pontosan a száj és nyelv egymáshoz viszonyított elhelyezkedése, egyéb asszociációs képeket is felhoz a sör mellé, mondjuk például a fa.... fegylatot (rossz az, aki rosszra gondolt!). Aztán ha már a sör színét ecsetelik, akkor az is lehetett volna szép színes, hogy kiemelkedjen a szürke tömeg(sörök)ből és kedvet csináljon.

Maga a reklám azonban nem túlzó, a Pabst sörök éveken át Amerika legjobb söre voltak és még most is azok. De ez a hirdetés nem sugallja ugyanazt a minőséget.

Amikor megláttam ezt a hirdetést, csak annyi jutott eszembe, hogy "na, már megint egy sokatmondó samponreklám". De aztán figyelni kezdtem, mert valami furcsa volt a képben. Te észreveszed?

Szóval ami furcsa benne és egyben egy apró, de óriási grafikai és marketing fogás, az az, hogy a kép háttere gyűrött, még a nő válla és arca is, de a haja sima. Bang! Erre még ráerősít a szöveg is: Always smooth - vagyis mindig sima. És bár ez is egy olyan reklám, amelyben egy olyan modell szerepel, akinek a haja annyira tökéletes, hogy sampon nélkül is jól megvan (plussz egy kis számítógépes rásegítés), mégis, ez a Panthene hirdetés méltán más, mint a többi. Gratula!

Gyógyszerreklám. Van aki e nevet nem ismeri? Imádom őket, a marketing egy olyan területe, ahol a kreativitás bedrogozva fekszik és valami antitalentum kapta a kezébe a dizájn kérdését. Ha jól belegondolok, eddig egyetlen ötletes gyógyszerreklámot sem láttam, de ez nem keserít el - egyszer majd eljön az is, fiatal vagyok még.

Ez a kép jól illusztrálja, mire is gondolok egy átlagos gyógyszerreklám képi megjelenésének és szöveg-tartalmának kritizálásakor. Mert mi is van rajta? Egy anya és a fia (legalábbis a hirdetés kedvéért ezt játszák), akik átszellemült tekintettel néznek egy kicsiny üvegcsét, amely mintha a Szent Grál lenne, de legalábbis az örök élet italát tartalmazza. Mögöttük olyan konyha sejlik, amely mindannyiunknak jól jönne, persze egy háromszorakkora lakásba, mint amiben most lakunk. Az emberben óhatatlanul is felmerül, hogy mi is lehet ez a varázsfőzet, amely ekkora bámulatot vált ki a szereplőkből és olvasni kezd.

Itt jön a gyógyszerreklámok második antikreativizmusa: "probiotikus törzs", "kombináció", "bélflóra" és "antibiotikum" - csupa meggyőző tudományos szó. Ennek használnia kell mert olyan tudományosan hangzik! Közben egy gyógyszer kiegészítő gyógyszere. Ez ám a nagy buli!

Az elkövetkezendő hónapokban bizony sok ilyet fogunk látni, kezdjünk hozzászokni. Itt a Reklámfogáson csakis kizárólag dizájn szempontból lesznek jelen, csak semmi politika - úriemberek vagyunk.

Szóval az idényt a Fidesz nyitotta a mellékelt plakáttal. Sokan sokmindent mondtak már róla, letöbbször nem sok jót (ismétlem, dizájn szempontból), ám nekem mégis tetszik. Végre nem egy olyan plakát, amelyről egy túlméretezett fej bámul rám és olyan íves dolgokat mond, hogy "tisztesség", vagy "haladás". Ez egy olyan plakát, amelynek van üzenete a mindennapok során és olyan szavakkal operál, amelyeket az emberek könnyen dekódolnak szájelhúzás nélkül is.

Lehet, hogy Obama-klón plakát, lehet, hogy csak a szimpatizánsoknak szól, de szerintem nálunk is használható (bár felénk a pártpreferencia nem az ilyen plakátok kérdése, legalábbis nem hiszem, hogy valaki ezek hatására alakítaná ki az álláspontját).

Következzék ismét egy hazai reklám, a Samsung mosógépe. Ezúttal gyémántdobbal! Nos, a képen egy mosógép, amelybe szemmel láthatólag önként és maguktól sorjáznak be a ruhák. Vajon a mosópor is?

De félre a tréfával: impozáns megjelenésű hirdetés, tájékoztat egy új típusú mosógépről, és ha éppen most terveznék venni egyet, még meg is gondolnám. Ám a hozzá csatlakozó szöveg elolvasásakor már gondolkodóba esem, kit is céloz ez a reklám, mert azt mondja: "Mostantól minden ruha arra vágyik, hogy mielőbb kimossák."

Nagyon nem értem és értékelem azokat a reklámokat, amelyek emberi vonásokkal jellemeznek tárgyakat. Egy ruha nem vágyik semmire - ezt szögezzük le. A mosás nem szabadidős tevékenység, hanem munka - ezt is véssük kőbe (ha valaki nem így gondolja, kérdezze meg anyukáját vagy feleségét). Szóval egy értelmesebb felirattal élvezhető hirdetést kaptunk volna, arról nem is szólva, hogy a gyémánt-mintázatú dob maximum egy technika-megszállottat hoz lázba, egy háziasszonyt a legkevésbé... Egy gyűrű vagy karkötő képében mondjuk mindjárt más lenne a helyzet.

Szerintem a kép ismerős mindenkinek, aki csak egy kicsit is figyeli a külvilágot. Sok komment nem is kell hozzá. Ami miatt itt van, az nem más, minthogy ez egy reklám, közelebbről egy légitársaság reklámja, még közelebbről a pakisztáni légitársaság (PIA) hirdetése. 1979-ből! Elképesztő!

Na de nézzük magát a reklámot is. Fekete-fehér, ami nem túl jó ötlet, még a 70-es évek végéről sem. Ez így olyan komorra sikerült, mintha tudták volna mi lesz 22 év múlva. Bár a magyaroknak a "Via PIA" elég mókásan hangzik, értjük a szlogent. A többi sajnos franciául van, amihez nem tudok hozzászólni, így nem tudom, milyen fondorlatos marketingszöveg húzódik meg mögötte.

Maga a fotómontázs azonban jól eltalált és a kor technikájához képest  profinak mondható. Kétségkívül utazásra csábít, bár nem biztos, hogy Párizsból (mert onnan szól az ajánlat) pont a pakisztáni légitársasággal szeretnék Amerikába repülni - ha jól sejtem akkor sem volt felhőtlen a viszony a két ország között.  Bár ha az ára versenyképes, miért ne?

Egyébként remélem nem ez a kép szolgáltatta az ötletet a 9/11-hez...

A legutóbbi bejegyzés egy nem túl jól sikerült Tampax intimbetét reklámról volt, mentségére szolgáljon, hogy a II. Világháborúban készült. Stílszerűen most rehabilitálom a céget és megmutatok egy eltalált tamponreklámot, ugyancsak tőlük - igaz, vagy 50 évvel későbbről.

Szeretem azokat a reklámokat, amelyeken maga a termék nincs feltűntetve, rábízzák a nézőre, hogy átjöjjön neki az üzenet, leessen a tantusz. Bár ezen a képen  ott van a sarokban a doboz, a figyelem mégis azonnal a középen álló hölgyre irányul (akit egyébként ügyes grafikai megoldásal kiemelnek a többi alak közül) és a szitura. Az ember elkezd gondolkodni: mi történik itt? Mi a pálya? És akkor keresni kezd a képen és elolvassa az üzenetet: "Beégések előfordulnak. Szivárgásnak nem kellene." Aha, vágom, de még mindig tapogatózok... mi van?

És akkor jön az eldugott doboz... bang! Képben vagyok és mosolygok. Nekem ugyan nincs szükségem rá, de ajánlanám hölgyismerőseimnek - ha éppen hozzám fordulnának tanácsért ezügyben. Esetleg egy női olvasó megírhatná kommentben, hogy mit gondol erről a reklámról. Valaki?

Mindenki ismeri azt a közhelyet, hogy a TV-reklámok rémei a tamponreklámok. Ha az ember reklámot kritizál, az majdnem biztos valami efféle hirdetés lesz. De persze ez a téma nem csak a mozgókép sajátja, amint azt az itt látható kép is bizonyítja. Ez a reklám ugyancsak antik darab, még a II. Világháború idejéből.

Node térjünk a lényegre. El kell ismernem, pusztán az ágyú mellett álló nők és a felirat ("A szolgálatban lévő nők megnyerik a szabadság háborúját"... que?) semmit sem mondott nekem. Az apróbetűs részben valami olyan propaganda-ízű szöveget olvashatunk, amitől megkímélek mindenkit. Először azt hittem, háborús plakát, amely a nők bevonulására ösztönöz, de kiderült, hogy mégsem. Ez itt egy tamponreklám, és ennél a pontnál estem kétségekbe: akkor ez most egy korabeli hirdetés vagy egy marketing-fogás és a harcoló nők valójában nem is a kor szellemében lettek ábrázolva, hanem mint a havi ciklus kellemetlenségei ellen harcot vívő nők??? De aztán utánanéztem a Tampax-nak és igen! Ez egy II. Világháborús reklám!

Hát hölgyeim... Tampax-al még háborút is lehet nyerni!

Azok a boldog szép napok, mondhatnánk ezt a reklámot látva itt. Micsoda idők voltak: az 50-60-as évek Amerikája, ahol minenki happy és easy-going. Béke, testvér!

Viccet félretéve, itt egy hamisítatlan amerikai reklámot látunk, (túl) jól öltözött urak és hölgyek (és persze gyerek!) utaznak egy távolsági buszon, de mintha csak a családi ebéd közben lennének, olyan a hangulat. Minden férfi sármos James Dean, minden nő igéző Marylin - mosolyognak, csevegnek - jól érzik magukat.

Azt nem tudom, milyen volt valóság, a zötyögő busz elviselhetetlen hősége Texas állam közepén vagy a fagyos levegő a hideg Észak-Dakotában, de ez a kép nekem nem csinált kedvet az utazáshoz. Vagy legalábbis nem velük!

Új év, de még érezvén az ünnepi hangulatot, következzen még egy ünnepi reklám, ezúttal egy magyar L'Oreal. Nem tudom, mi késztet valakit arra, hogy egy adott gyártó termékeit azzal reklámozza, hogy lehetőleg minnél többet rakjon belőle egy képre. Az persze rendben van, hogy karácsonyfa alakra formálja, hiszen erre az alkalomra készült a hirdetés, de akkor is. Az ilyen dolgokban kicsit is járatosak nyilván jól tudják, hogy a nagynevű kozmetikai cég nem 3 vagy 5 termékkel rendelkezik.

Amúgy ezek a kozmetikai szerek nem is attraktív megjelenésűek és az ilyentén való elrendezésük sem túl esztétikus. Dícséretes, hogy nem akartak megint egy csinos nővel előrukkolni, de ennél még az is jobb lett volna. Ha pedig ez nem is egy olyan termék-reklám, hanem csak a brand megjelentetése amolyan konfirmációs-tudatalati jelleggel, akkor pedig elég lett volna egy kedves kép nagyobb L'Oreal felirattal. Sebaj, majd jövőre...

Karácsonykor illatszerrel jöttem elő, szilveszterkor is legyen ez a téma, de egy kissé más megközelítésből, amolyan pikáns szemszögből. A képen egy csinos hölgy legerogénebb zónája látható, a lényeg ötletes kitakarásával, emlyet ezúttal nem egy fekete csík vagy csillag testesít meg, hanem maga a hirdetés tárgya - egy férfiparfüm.

A kép vizuális szinten sokat sejtet, és ennek megfelelően  az általa hordozott marketing-üzenet is sejtelmes. Ha ilyen kölnit használsz, bejuthatsz az üveg mögé. Ez a kulcs a hölgyek szívéhez öléhez.

Azért kapásból tudnék 4-5 olyan országot mondani, ahol ezt a képet nem lehetne kitenni, mert a hölgyet megköveznék, a kereskedőt lelőnék és a bolt lerombolt helyét sóval hintenék fel. Azért még a toleránsabb országok olvasói is meglepődhettek ezen a megközelítésen, de röviden a kép egyszerű, de nagyszerű, mondhatni tömör gyönyör. És pontosan hol is lehet ilyen parfümöt kapni...?

Íme az első magyar reklám, folytatva a téli hangulatot - bár hó az nincs. A képen a marketingesek szerinti ideális családmodell látható, igaz, a háziállat ezúttal hiányzik. Felteszem a kép nem megrendelésre készült, hanem valami mást reklámozhatott, csak adoptálták ide. A családtagok közül ugyanis csak a kisfiú nézi a házikót, a többiek inkább őt lesik, mintegy a reakcióját várva.

Az első pillantásra lakásreklámnak tűnő hirdetés valójában TV, internet és telefon előfizetést ajánl, bár a kép láttán ez meglepő és mulatságos. Még akkor is, ha a házikó tetején van egy parabola-antenna, amit csak akkor veszünk észre, ha komolyan keressük az összefüggéseket.

Amúgy az sem teljesen világos, hogy mitől lennének hangulatosabbak a téli esték, ha van tévém, internetem és telefonom? Egy kandalló mondjuk igen, de egy plazma a sarokban semmiképp nem dobna fel.

Még tovább időzve a télnél, azon belül is a karácsonynál (végül is ma van a Boxing Day, vagyis az ajándékozás napja), íme egy békebelinek éppen nem nevezhető illatszer-reklám, 1944-ből. Azért látható, hogy a háború alatt született, mert a hölgy lovagja igencsak egyenruhára hajazó öltözékben feszít.

Ez a reklám még abból a korból származik, amikor nem fényképek voltak a reklámokon/plakátokon, hanem festmények és persze amikor még nem marketingelték agyon rejtett üzenetekkel. Kerek-perec oda van írva: "Ragadd el a szívét Coty parfümökkel."

A szánt egy láthatatlan ló vagy inkább egy vadászrepülő húzza, de ez nem is lényeg. Mosolyogtató, szívmelengető hirdetés ez, szinte látom a fagyoskodó katonákat a fronton, amint cigarettát szívva szemeznek a színes dobozokkal és el is hiszik, hogy csak ez hiányzik szívük választottjának. Hemingway tollára kívánkozna egy történet megírása, talán "Álom a lövészárokban" címmel. Köszönjük, Coty, boldog karácsonyt!

Stílszerűen, kezdjem egy téli reklámmal, amelynek alcíme a mobilos lány esete a hógolyóval. Vagy a hógolyó esete a mobilos lánnyal. Egy biztos: a képen egy hógolyóval szemennyomott lány látszik, aki egyenlőre nem tudja eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen. Én is hasonló helyzetben vagyok: nem tudom, ez most éppen mit is jelent marketing nyelven? Vegyél telefont és szembedobnak? Vegyél telefont és  nem dobnak szemen?

A bal alsó sarokban egy mobil képe is látszik, amelyen egy férfi hógolyót dob. A felirat szerint ingyen kapok az előfizetés mellé egy videóüzeneteket küldeni tudó telefont. Aha... de ezzel sem vagyok okosabb. Egy videóüzenet olyan, mint egy hógolyó? Ennyire reális? Vagy ennyire nem volt képben a reklám kiagyalója?

A félig tátott lányszáj egyéb képzeteket is kelthet a célközönségben (fiatal férfiak, gondolom, mivel a lányok nemigen szeretik magukat ilyen beégett arccal látni), de semmiképp nem lennék a dobó srác helyében, mert annak tutira nem fog összejönni a csajjal.

Na, akkor fussunk neki mégegyszer...