Az egyszázalékos időszakot éljük, bevallom ilyenkor kimondottan keresem az ötletes és megérintő plakátokat, de leginkább a csalódás vár rám. Számos szervezet évek óta ugyanazzal a hirdetéssel próbálja felhívni magára a figyelmet és vannak köztük kifejezetten rondák is, amelyek egyáltalán nem buzdítanak adakozásra.

Most jó lenne, ha azt írhatnám, hogy íme egy üdítő kivétel, de nem az jön. Tulajdonképpen az Állatkert hirdetése nem rossz: szép színösszeállítás, imádnivaló zsiráfbébi, hangzatos szlogen. És mégis...

"Én neked adnám az 1%-omat" - mondja Seraf, a zsiráf (jaj, ez a név). Namost a kérdés szinte adja magát, mégis milyen 1%-ot adna nekem ez a kecses állat? Bevétele nincs, úgyhogy nincs is mit adni. Ez olyan, mintha azt mondanám, szívesen befizetném a nyereményadót a 3,4 milliárdos lottóötös után, ha megnyerném. Milyen 1%-ot adna akkor nekem? A magyar nyelv csalafintasága alapján nincs más megoldás, mint hogy Seraf saját testének egy kicsiny darabját ajánlja fel itten, amelyre momentán (és úgy az elkövetkezendő 18327 évben) nincs szükségem.

Szóval sajna az édes zsiráf nem győzött meg...

Nem szoktam túl jó véleménnyel lenni a kormányzati megrendelésre, illetve kormányzati támogatással készült hirdetésekről (pl. itt), de most örömömre szolgál feltálalni egy üdítő kivételt.

Mondhatni a kép önmagáért beszél, teljesen egyértelmű és megfogható az üzenet és könnyű vele azonosulni, egyetérteni. Stimmel a szlogen is, ráadásul a lényeg a kép előterében lett elhelyezve, úgyhogy a metakommunikáció is sikerült. Elismerés a tervezőnek és a kivitelezőnek.

Azt azonban el kell mondjam, hogy ugyanennek a koncepciónak a többi darabja (legalábbis azok, amelyeket láttam) már korántsem ennyire ütősek.

Közelgvén érezvén nemzetünk egyik nagy ünnepét, határozat született, hogy készüljön egy hirdetés augusztus 20-ról. Nagyon kedves gesztusnak tartom és a megszületett plakát is harmónikus, szeretnivaló és vidám. De ugye nem lennék én, ha nem kötnék bele...

"Együtt az ország" mondja a szlogen, de akármennyire is próbálom ezt a nemzeti egységet kivenni, én bizony csak egy családot látok a képen. Ha ezzel arra utalnak, hogy ez egy családi ünnep, akkor inkább Karácsony és nem országalapítás ürügyén szoktak a családok együtt ünnepelni.

A 20-as számnál feltehetőleg elszakadt a kreatív cérna és valami sejtelmes oknál fogva, különböző betűtípusokat használtak. A kettes még okés, de a nulla megjelenítése nálam nem kerek. Ennek így amolyan uniós feelingje van, még ha a magyar lobogó is ível át benne. Aztán az egyik alak feje fölött megjelenik valami, ami leginkább egy keresztre emlékeztet. Ez most vagy a magyar korona sematikus ábrázolása vagy utalás a kereszténységre. Ha az előbbi, az ötlet zseniális, kár, hogy ennek felismerése kicsit nehezen megy, ha az ember fia nem reklámfogó.

Végül csak egy érdekes adalék, hogy odafent hogyan is képzelik el a(z ideális) mai magyar családot: ifjú szülők három gyerekkel. A fiú nyilván focista lesz ilyen frizurával, a nagylány fején a virágok jól mutatnak, ellenben a köztársasági elnök arcvonásaival rendelkező gyermek kezében a kalászcsokor kifejezetten rosszul áll.

Egy meglepő hiredetés álljon most itt. Régebben már írtam arról, hogy a halál és a koporsó látványa nem igazán "szalonképes" reklámokban, de ezt a véleményemet most revideálnom kell, mert ez a hirdetés elfogadható. Úgy értem, a képi megjelenés nem sokkoló vagy mélyen lehangoló és ugye az első pillantásra tudható, hogy valami trükk van benne, hiszen Elijah Wood nem halt meg.

Tovább nézve felfedezhetjük, hogy egy mobiltelefon van a kezében, ami további gyanakvásra ad okot, még akkor is, ha öles betűkkel olvashatjuk, hogy Mr Wood halott. Az már csak az apróbetűs szövegből derül ki, hogy tényleg nem halt meg, csak virtuálisan / digitálisan. Egy új reklámkampány részeként híres emberek felfüggesztik Facebook és Twitter aktivitásukat egészen addig, amíg a rajongók emeltdíjas SMS és egyéb üzenetekkel "vissza nem vásárolják" az ideáljuk életét.

Igazából nem tudom, mit is mondjak. Az ötlet nem rossz, de el tudok képzelni más vizuális megjelenést is, pláne, ha digitális halálról van szó. Annál is inkább, mivel a célközönség a fiatal korosztály, bár lehet, hogy a mai vámpír-kultuszban épp ez a menő.

Ismét egy komplett menü következik, ezúttal az egyházak 1%-os plakátjai kerülnek górcső alá (ABC sorrendben, hogy sértődés ne essék).

Az első az Evangélikus egyház plakátja, amely egyetlen érzelemre játszik, a sajnálatra. Ugyan nem vagyok reklámszakember, csak fogyasztó, de egy szomorú kép szomorú érzéseket kelt bennem és nyilvános tereken való megjelenése lehangol. Inkább a fejem fordítom el, semmint elmélyedjek az igazságában. Én úgy gondolom, hogy pozitív eredményt csak pozitív üzenettel lehet elérni. Az itt közölt üzenet szerint 1%-om segít egybentartani a családokat, viszont akkor jobb lett volna egy boldog családot a képre tenni (pozitív üzenet) valamilyen formában. És habár érthető az üzenet és ötletes az elgondolás, az evangélikusok ezzel a plakáttal nem fognak tömeges adakozókat vonzani.

A következő egyház a Hit Gyülekezete. Ügyes szójátékkal vezetik be: hit, mint vallási meggyőződés vagy Hit, mint a gyülekezet neve. Ebben azonban ki is merül a pozitívum, a vizuális megjelenés nem követi a szellemes szlogent. Itt is a karitatív oldal kerül kihangsúlyozásra, mintha az egyházaknak más dolga sem lenne, mint ételt osztani. Ugyan a szöveg ennél többet is elmond, a képi üzenet dominálja a plakátot. Hasonlóan az előzőhöz, ez is lehangoló megjelenésű és még csak nem is annyira színes.

A harmadik bemutatandó egyház az Izrealita, amelyik gyökeresen más oldalról próbál közelíteni, mint az előbbiek. Humorosra vette a figurát, ami mindenképpen sikeresebbnek ígérkezik, mint a komor hangulatú plakátok. Az ötlet, hogy zsidó viccek legyenek a hirdetésben, kifejezetten találó. A hozzá fűzött üzenet is passzol és nem apellál sajnálkozásra, ami további változatosságot hoz. Hátrányaként felhozható, hogy nem tartalmaz képi elemet, amely odavonzaná a tekintetet, a szöveggel teleírt plakátok általában veszítenek az illusztráltakkal szemben. Viszont csak megállókban láttam ilyen hirdetéseket, ami nyilván hatásosan kezeli ezt a problémát, hisz több idő áll az amúgy is unatkozó emberek számára, hogy elolvassák. Bár rangsort nem akarok felállítani, szerintem ez a plakát volt az idei év nyertese - reklámfogás szempontjából.

Végül, de nem utolsósorban, a Katolikus egyház plakátja kerül terítékre. Ők valahogy a két véglet között keresték az utat: nem akartak komor hangulatot, de elviccelni sem. A hirdetés egyértelműen nem támaszkodik a szokványos karitatív tevékenységek ábrázolására, de nem is próbál humorral hatni. Két verziója is van a hirdetésnek: egy, ami az egyház feladatait sorolja fel a post-it papírokon, a másik, ami egy átlagos család mindennapi tevékenységeit. Az előbbi változat esetében érthető a szlogen (...de együtt még többet tehetnénk), míg a másik helyzetben kissé sztahanovista élmunkás feeling bontakozik ki belőle (még ennél is többet?!). Amúgy ez a felsorolás azt sugallja, persze csak freudi sejtelmességgel, hogy a pénz mindent megold, ami egy egyház esetében igencsak furcsa megközelítés.

Kicsit enyhítendő a tegnapi húsvéti sokkot, álljon itt egy vigasztaló hirdetés. Egyben legyen példája annak, hogy egy komoly dolgot is lehet viccesen elővezetni.

A leharapott hátsójú csokinyúl elég viccesen néz ki önmagában is, de nézzük tovább. Azt mondja ugyanis, hogy "Get your tail in church this Easter", ami nagyon szabad fordításban annyit tesz, hogy "Idén Húsvétkor húzd a s.gged a templomba".

Nem tudom, ki hogy van vele, de közönségessége ellenére szerintem az egyik legmeggyőzőbb hirdetés, amely amellett kampányol, hogy Húsvétkor ne feledkezzünk el arról, hogy miről is szólna ez az ünnep.

Az új-zélandi városi tanács igen érdekes módját választotta a gyalogosok testi épségének megőrzésére indított kampányának. Az aszfaltra festett vulkáni magma kétségkívül figyelemfelkeltő és bizton számíthat a járókelők kíváncsi pillantásaira.

Akik még a feliratot is elolvassák hozzá: "Don't step into danger", vagyis "Ne lépj a veszélybe!". Ami ezúttal (szerencsére) nem egy lávafolyam, hanem arra utal, hogy aki figyelmetlenül lép le az úttestre, azt könnyen érheti baleset, mert akármilyen előzékeny sofőrők is élnek arrafelé, azért ne számítsunk rá, hogy mindenkinek toppon van a reakcióideje.

Az apróbetűs rész egy borzalmas statisztikai adat, miszerint 900 ember sérült meg az elmúlt 5 év során Auckland utcáin. Mellesleg a budapesti adat ennek többszörse lehet, igaz ott 'csak' másfél millióan laknak.

De azért arra kíváncsi lennék, hogy mennyivel nőtt meg a sérülések száma eme hirdetés elhelyezése után, mivel a gyalogos ezt a látványosságot nézte a közeledő autók helyett...

Újabb társadalmi célú hírdetés következik. Ezúttal egy nemesen egyszerű példa, minden vizuális sokkolás és sokkhatás nélkül. Amolyan intellektuális fajta, ami elgondolkodtat - legalábbis ez lehet a célja. Az eredménye már erősen kérdéses.

Amit itt látunk az a fehér alapon fekete betűk szimpla kombinációja, a letisztult ying és yang, a puritánság tökéletessége. Így több szót nem is érdemes vesztegetni a grafikai megjelenés ecsetelésére.

Hanem a szöveg! "For some this is indoor advertising.", vagyis "Egyesek számára ez beltéri hirdetés.". Ami arra szeretné ráírányítani a nagyérdemű figyelmét, hogy sokan laknak ugye az utcán (hajléktalanok) és az ő számukra az utca a lakás, annak meg ugye van négy fala és a többi kívánatos eleme, amitől az beltérré válik.

Az analógia teljesen érthető és a figyelemfelkeltés eléri célját, ám hogy mit fog eredményezni, az kérdőjeles. Mert ugye ez így egy meglehetős általánosság, amit sokan tudnak. Valahogyan mégsem indít adakozásra, csak egy fáradt grimaszra, hogy hát igen, sajnos ezek mennek (meg a vonat).

Új kategória jelenik meg a blogon, a társadalmi célú hirdetések. Kezdem is egy igen aktív szervezet plakátjával, amelyik bizony sok kritikát kap mindenfelől (értsd jót is, rosszat is). Ez a PETA, vagyis a People for Ethical Treatment for Animals (emberek az állatokkal történő etikus bánásmódért). A szervezet kimondott taktikája a sokkolás és meglepés.

Az itt látható hirdetésük simán megérne egy 16-os karikát, csak meg akartam mutatni, hogy miről is van szó (gyengébb idegzetűek ne is kattintsanak a nagyobb képért). Bár a sokkterápiának vannak bizonyított eredményei, ilyen plakáttal szerintem kicsit túllőnek a célon (vagy átestek a ló másik oldalára, hogy állatian stílszerű legyek). A vizuális megjelenés rettentő (szó szerint), a szlogen (Fur on your collar is blood on your hands - A szőrme a nyakadban vér a kezeden) szintén morbid.

Mondjuk ezt látva tényleg megkérdezném kinek van még kedve szőrme.... (kabátot, sapkát, sálat stb.) viselni? Nálam elérte a célt, remélem mások is értenek belőle. (Elnézést a véres valóságot ábrázoló képért...)