Épp nemrég filozofáltam arról, hogy a régimódi, de jól bevált tintapacás pszichológiai teszt mennyire érvényesül a reklámokban, de most szembekerültem ezzel a hirdetéssel, amely remek példája ennek.

Az AXA hirdetése roppant egyszerű, legalábbis az első pillantásra. Egy család sziluettje és a már ismert zen bölcelet: "Az élet tele van váratlan változásokkal." És hogy az AXA-val felkészülhetünk... Ez eddig érthető, semmi lélekmarcangolás. De nézzünk rá mégegyszer. A családi sziluett fehér hátterét egy átlós, piros csík töri meg. Tudom, hogy az AXA logoja maga is tartalmaz egy piros csíkot, de a sziluett és a mottó azért elindítja az agytekervényeket. És ez különböző ötleteket szül, akárcsak a pszichológiai tintapaca.

Új gyerek született. A szülők elváltak. Az apa elhunyt. A kisbaba elhunyt. Vagy mindketten elhunytak. Anyut és a két gyereket nem biztosítja az AXA. Pont fordítva. Esetleg valami más, amire a doktor (az AXA-s reklámszakember) gondolt.

Egyébként valami attól váratlan, hogy nem készültem fel rá. Ha felkészültem, akkor nem az. Ezért talán jobb lett volna azt írni, hogy "Az AXA-val mindig felkészülten nézhet a változások elé".

Csak egy nagyon rövid megjegyzés ehhez a hirdetéshez: ha valaki manapság több gyerek mellett házat és autót tud venni, ráadásul még annyi megtakarítása (értsd: felesleges pénze) is van, hogy befektetéses életbiztosítást kössön, akkor az eléggé átlátja a pénzügyeket. Szerintem.

Másrészt nem okos húzás azt írni ilyen embereknek, hogy "Itt az ideje, hogy átlásd a pénzügyeket.", ugyanis ez azt feltételezi, hogy eddig nem tették ezt. Pedig de. Vagy ha nem, akkor sem szeretnék ezt hallani. Mondjuk az máris jobban veszi ki magát, hogy "Itt az ideje, hogy jobban átlásd a pénzügyeket."

Másrészt a narancssárga alapszín eléggé politikai színezetet ad a hirdetésnek, mégha nem is az. A Fidesz távoliak biztos el sem olvassák az egészet.

Sokat töprengtem, terítékre vegyem e reklámot, mivel igazából semmi különlegesen jó vagy rossz nincs rajta, pont olyan, mint egy bankreklám. Esküvő előtt álló pár hölgytagja kölcsönért megy a bankba (ez rímel), abszolút sablon. Már azon túl, hogy nem ez lenne a természetes, de hát ez van, ilyen világot élünk.

Az "Ilyen alkalom egyszer van az életben." felirattal nem szállnék vitába, vitázzon vele a statisztika, a magyarországi válások és második (harmadik...) házasságkötések számadataival.

Hanem a számok! Tudom, hogy nem kellene csecsemőként rácsodálkozni mindenre, de akkor is ledöbbentett. 740 ezer forintból a 8 év futamidő végére 1 millió 631 ezer 904 forint lesz letörlesztve, ami alig 2,2-szerese az eredeti összegnek. Én elhiszem hogy ez így van rendjén (legalábbis a bank szempontjából), de ezt hirdetni azért eléggé arcpirító, nem?

És akkor a vizuális impact-ról még nem is szóltam, hmm, szóval, izé... a hölgyről ez a kép, ebben a megvilágításban és ilyen háttérrel nem igazán előnyös. Remélem értjük egymást...

Most pedig kérem alásan egy lovat mutatok be, egy állatorvosi lovat. Egy hirdetést, amely megtestesíti mindazt, amit egy reklámnak nem kellene megtestesítenie. Mentségére szolgáljon, hogy egyetlen helyen találkoztam eddig vele, így van remény, hogy nem okoz maradandó lelki sérülést.

Nokérem. A háton fekvő hölgy, akinek lábai a forgófotelben nyugszanak és a tarkóját fogja, azonnal olyan asszociációkat vált ki, hogy ő bizony egy heves pörgés következtében ki vagy leesett a fotelből és most a nyakát fájlalja. Elképzelhető a jelenet másképpeni interpretálása is, de ahhoz a mélylélektan nálam avatottabb szakértőjének kell lenni.

A szlogen is érdekes és nyilván szójáték kívánt lenni, márhogy a biztosító biztosít és biztosítja a gondtalan életet, de ez utóbbit nem igazán értem, mivel én fizetek nekik (értsd, biztosítom számukra a gondtalan életet), ők csak akkor fizetnek nekem, ha gondom van.

És akkor a cég neve Grawe, amely kiejtésben ugyanaz, írásban pedig kísértetiesen hasonló, mint az angol 'grave' szó, amely sírhelyet (is) jelent. Köszönöm megtisztelő figyelmeteket.

A bankok mindig is a nagy reklámozók közé tartoztak, pláne amióta ilyen jól jövedelmező üzletág lett pénzt kölcsönadni embereknek. Viszont a mennyiség ritkán jár együtt a minőséggel, ahogy azt már korábban is láttuk a nyelvújító bank esetében. Íme egy újabb versenyző, aki babérokra tör.

Nullamánia a kimondhatatlan (és leírhatatlan) nevű Raiffeisen banktól. Most hagyjuk az apróbetűs részt, fókuszáljunk a kókuszára, vagyis a képre és az üzenetre. Egy nagy nullában ül egy nő, mellette másik kettő támasztja, talán hogy el ne dőljön. Bár magam egyetlen epizódot sem láttam, mégis a Szex és New York sorozat ugrik be, ámbár lehet, hogy épp ez is volt a burkolt cél. Mindenesetre nem vágom, miért három nő reklámozza a nullát, vagy épp ők a célcsoport? Vagy a mánia szón itten valamiféle intim vonzalmat kell érteni?

A középső hölgy elég előnytelenül lett lefotózva, mivel a hátsója és a műnulla érintkezésénél az előbbi enyhén felgyűrődik és ez eléggé levesz az amúgy élvezhető megjelenéséből (a nagy plakátokon jobban látszik). A bal oldali hölgy ruháját pedig nem is méltatnám szóra, de legyen is elég ennyi a kritizálásból.

Vizuális megjelenés nulla, üzenet egy híján egy, összpontszám zéró. Már a dizájnerek is a nullamániában éghettek...

A minimalista megjelenés egyes esetekben hatásos és hatékony, más esetben viszont nem. Itt most a nem-re mutatok egy példát. Az Erste hirdetése ugyanis elég szerényre sikeredett, nem csak grafikailag, hanem értékét tekintve is.

A hirdetés megjelenése egyáltalán nem sarkallna az említett bank ügyfelévé válására, ráadásul olyan, mintha a Bankszövetség reklámja lenne, mert az Erste nem igazán van kihangsúlyozva benne. "Számít kit választ!" ugyanis felhívás egy bank (nem feltétlenül az Erste) használatára. De hogy miért éppen az Erste, az ebből nem derül ki.

Érdekes benne ugyanakkor a nyelvújító törekvés, a "bank" szó igeként való használata, miszerint "bankol". Gondolom az "intézi a pénzügyeit" túl hosszú vagy más pénzintézet szellemi terméke és ilyentén tabu. Vagy itt az egyszerű emberek megszólításának esete forog fent, minek cicózzunk itt furcsa szavakkal, bankoljunk és kész.