Távollétemben is nyitott szemmel jártam és igyekeztem gyűjteni az anyagot a bloghoz, így akadt ez a kép is lencsevégre. Tulajdonképpen semmi kivetnivaló sincs benne, teljesen korrekt kép, bár kissé az ötvenes évek amerikai plakátjaira hajaz, amelyeken csupa egészséges és attraktív megjelenésű felnőtt és gyermek szerepelt, lehetőleg idilli körülmények között.

Ami ebben a hirdetésben zavar az tulajdonképpen éppen maga a reklámozott termék, vagyis a kóla. Számomra valahogy egyáltalán nem illik ebbe a miliőbe, sokkal inkább kakukktojásként lóg ki (micsoda pompás képzavar!). Az anyuka kezében a Coca Cola ugyanis nagyon mesterkéltnek és erőltetettnek tűnik a számomra.

A felirat is némileg zavarba ejt, a kijelentő mondatok matematikai képletbe helyezése azt sugallja, hogy valamiféle összefüggés van a jelzett dolgok között, pedig nincs. A kólásüvegek nyitva, a pohár megtöltve, miért is nem lehetne inni akár most? Az ismerősök között végzett gyors közvéleménykutatás azt az eredményt hozta, hogy ellentétben a sör, bor és whiskey fogyasztással, a kólaivásnak semmilyen közösségi élménye nincs.

Mindazonáltal a hirdetés valószínúleg eléri célját, a bejegyzés írás közben magam is megszomjaztam, és kifejezetten jólesne egy pohár kóla.

Megint tálalok egy korabeli hirdetést, ezúttal sör témakörében. Ötvenes évekbeli idealizált amerikai házaspárt látunk a konyhában, ahol a nő háziasszony (de azért a rúzs és az ékszer elmaradhatatlan még a főzéskor is), a férj pedig öltöny-nyakkendő kombóban, akkor is, ha gyári munkás. Fiatalok, szépek, jómódúak - az amcsi álom.

Ugyanakkor a főzés nagyon nem sikerült ma, el sem tudom képzelni mi éghetett oda ilyen szurokszerű megjelenésben. A feleség bánja is a dolgot, még egy hófehér zsebkendő is előkerül, míg a férj bizakodó. "Don't worry darling, you didn't burn the beer.", vagyis "Ne aggódj drágám, a sört nem égetett oda.". Hát kössz... akkor ma talán vacsorázz sört. Úgyis folyékony kenyér, nem?

Nem tudom, mi lehetett a motiváció e mögött a reklám mögött, de nem érzem úgy, hogy különösen kedvet csinálna a sörhöz. Ráadásul eléggé hímsoviniszta hozzáállást tükröz. Szerintem vicces-macsónak szánták, de elég langyos lett és az sörben sem jó, hát még reklámban.

2008-ban egy ausztrál üdítőgyár piacra dobott egy "Anything" (Bármi) és egy "Whatever" (Akármi) nevű üdítőitalt. A dobozokon csak a név és egy kérdőjel szerepelt és a vevő sosem tudta, hogy a hat íz közül melyiket is tartalmazza a doboz. Vagyis lutri, hogy mit is kapunk.

A reklámkampányuk pont ezt a kiszámíthatatlanságot próbálta kihangsúlyozni és az alábbi eredményt szülte (van egyébként szülő nőt ábrázoló verziójuk is). "You never know what you're going to get." mondja a szlogen, ami annyit tesz "Sosem tudod mit is fogsz kapni". Vagy még jobb lenne, hogy "mi fog kijönni".

Valószínűleg első pillantásra humoros a dolog, hogy egy ilyen szituációban kapjuk meg az italunkat, gyanítom, hogy csak a fiatalabb korosztály, illetve a kellő humorérzékkel megáldott középkorúak fognak örülni az ilyentén való reklámozásnak és magának a vásárlásnak. Merész próbálkozás, üde színfolt a reklámozás palettáján. Ügyes!

Szeretem, amikor időről-időre egymásnak ellentmondó tudományos állásfoglalások látnak napvilágot ugyanarról az élelmiszerről. Hol azt hallom, hogy a tej egészséges, hol azt, hogy nem. A tejtermelők érdeke nyilván a magasabb fogyasztás, míg gondolom a gyümölcslé-lobbi érdeke a kevesebb.

Ennek fényében nem meglepő az itt látható tej-reklám, a Migros cég jóvoltából, amely nyilván a tej népszerűsítésében érdekelt. "Awaken the genius within", mondja a szöveg, vagyis, hogy "Ébreszd fel a benned lévő zsenit". Ennek a velős, de megfoghatatlan gondolatnak úgy szeretnének vizuális súlyt adni, hogy egy tizenéves forma kislány Sigmund Freud összest olvas, valami hihetetlen konzervatív szobabelsőben.

Ez a reklám feltehetőleg a szülőknek készült, hiszen nekik szóló szimbolikával operál. Azonban szerintem ez nagy melléfogás, hiszen a mai tizenévesek szülei olyan 35-40 évesek lehetnek, akiknek ez a képi megfogalmazás már nem jön be (talán az ő szüleiknek még igen). Másrészt a zseni nem egy szemüveges, visszafogott viselkedésű, sarokban könyvet bújó valaki, hanem egy kreatív, inspiráló környezetben mozgó, ugyanakkor gyakorta szétszórt viselkedésű "jelenség". Arról most ne is beszéljünk, hogy semmiféle összefüggés nincs a tejfogyasztás és az intellektuális képességek között, még akkor sem, ha az okos emberek (tudósok, orvosok) fehér színű köppenyben is járnak.

Most volt nőnap, lepjük meg a hölgyeket egy kedves képpel és hirdetéssel. A bemutatott képen a régi titokról rántjuk le a leplet - nevezetesen mi van a skót szoknyája alatt?

Maga a hirdetés természetesen mi mást is reklámozhatna (lévén skót), mint a skót whisky-t, méghozzá a képen kívül a "Suprisingly mild." (Meglepően enyhe) szlogennel.

A kép természetesen vicces, talán még kacér is, de relatíve hosszú idő elteltével sem tudtam felfedezni a kapcsolatot a vizuális megjelenés és a termék között. Dícséretes, hogy az alkotók szakítottak a sztereotíp ábrázolásokkal (pl. férfiak a pub-ban), de akkor is elég merész asszociációs képességet igényel, hogy a whisky-től eljussunk ehez a Marilyn Monroe-t imitáló férfihoz.

Érdekes próbálkozás, de semmi különös. Meglepően enyhére sikeredett...

Nemrég ettünk, most akkor igyunk is. Öblítsük le a hamburgert egy sörrel, a Heineken óriásplakátja legyen most terítéken. Mondjuk nagyon sokat nincs mit beszélni róla, mert elég egyszerű hirdetés...

Mindenképpen szót érdemel azonban az egyedi vizuális ötlet, miszerint a vászon mögül domborodn(án)ak elő az ujjak, hogy megragadják az üveget. Azért írtam, hogy "nának", mert sajna a kivitelezés nem 3D, pedig az lenne az igazán ütős - de ne legyünk maximalisták.

A felirat is egyszerű "Biertje?", vagyis "Sört?" (holland nyelven). Na igen, ki mondana nemet? Vagy a sörre vagy a reklám nagyszerűségére...

Újabb magyar ásványvízreklám kerüljön az asztalra, étvágyfokozó vagy éppen étvágyűző célzattal. Kinek a pap, kinek a paplan, ugye. Valamiért elterjedt az a nézet marketinges körökben, hogy a reklámoknak az áru hirdetésén kívül valamiféle eszmei mondanivalót is hordozniuk kell, máskülönben nem lesznek elég meggyőzőek. Magyarul a látvány mellé filozófiai üzenet is kell, vagy nem trendi az egész.

Erre látunk itt egy példát, amikoris a reklám egy tibeti bonc megvilágosultságát megszégyenítő emelkedettséggel azt mondja "A megtett úttól válsz különlegessé". Ilyenkor mondaná a magyar, hogy "hát ez olyan tömény volt, hogy erre inni kell".

A képi megjelenés igyekszik a bölcs kijelentés nyomába lépni, de meg se közelíti. Turistánk kicsi kurflija ugyanis szánalmasan fest - legalábbis a kijelentés eszmei súlyát tekintve. Bár néha a kicsi is lehet különleges, ezt itt most én mégsem érzem eléggé annak.

Hogy azért mondjak jót is a végére, az alsó szlogen, "A feltöltődes egyedi forrása", viszont igen hangzatos. Talán erre kellett volna kihegyezni a vizuális megjelenést is és az életbölcseletet meghagyni avatottabb boncoknak.

Ez csak egy rövid bejegyzés lesz, mert a mellékelt reklámon nincs mit csámcsogni. Csak szimplán nem értem.

"Vajon hány érték alatt haladunk el utunk során?" A hangsúly itt az alatt szón lenne. Milyen értékekre gondolnak, amelyek alatt haladok el? Az égbolt? Vagy a mennyezet? Vagy mi?

"Valódi érték a felszín alatt." No, ezt értem, ez nyilván a vízre utal, merthogy odalentről jön.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt a reklámot a metrón látom, vagyis elképzelhető, hogy arra gondolnak, a metrózás során mennyi érték alatt haladok el.

De akkor mi lehet az összefüggés köztem és a víz között? Mert ugye ha az ő logikájukat követem, akkor én=víz, mivel mindketten valami alatt haladunk/vagyunk. Vagy most mi van? (Ha valkinek van ötlete vagy magyarázata, tegye meg, hogy kommentel. Köszi.)

Már volt a blogon szó a kóláról, akkor egy korabeli reklámon, most viszont egy friss hirdetésen, így a nagy nyári hőségben üdítőleg. A Coca Cola Light-ot reklámozó hirdetés a minimalizmus jegyében fogant, minek is kellene egy jól ismert terméket túlspilázni?

Maga a kép rettenetesen egyszerű és pusztán a vizuális megjelenésével kívánja kifejezni, hogy ez tényleg "lájtos" kóla, hiszen még a gravitáció sem tudja a pohárba csalogatni. Csak egyetlen apró észrevétel ötlik fel (persze csak a gondolkodó reklámfogyasztók körében). Mégpedig ha a kóla annyira könnyű, hogy így elszáll, akkor mégis hogy a (pi...) pokolba igyam meg?! Vagy ha valahogy mégis sikerül (mondjuk az ivókutak mintájára) magamévá tennem a lét, akkor én is felemelkedem? Tuti tipp: Red Bull Coca Cola Light-al, felrázva és nem keverve.

Mindazonáltal ne fanyalogjunk, a reklám egy tökéletes grafikai ötlet és marketing szempontból is elitalálat. Egészségünkre!

Ismét egy korabeli reklám következik, ami (színes) fekete-fehér példája annak, hogy a kóla nemhogy nem ártalmas a szervezetre (szétmarja a gyomrot stb.), hanem egyenesen gyógyító erővel van felruházva!

A képen az egykori román diktátorra hajazó pasas, aki itt a beteg szerepét van hivatva eljátszani, nagy élvezettel veszi birtokba a sztereotíp nővérkétől (fiatal és csinos) a Pepsi-jét, amely elnézve a helyzetet mintegy orvosságként funkcionál. Elképzelem nagyapáink milyen irígységgel nézték ezt a hirdetést (már ha eljutott hozzájuk), hogy bezzeg az amcsi kórházakban de jól megy!

De féltetéve a filozofálgatást, elég félresikerült reklám, nehogy már kólát szolgáljanak fel egy kórházban, hogy aztán a szénsav különböző komplikációkat okozzon! Bár lehet, hogy csak azok kaptak, akik olyan jellegű problémával feküdtek be, hogy nem számított a buborék ereje.

Aztán a szöveg: "For Hospital or Home", vagyis a kórházban vagy otthon - hát, inkább otthon a TV előtt. Meg "Refresh without filling", amit csak úgy tudok értelmezni, hogy felüdít anélkül, hogy megtöltene. Frankó...

És miért kell ennek az egy üveg kólának ennyire örülni?!

Ismét egy korabeli reklám, 1953-ból. Méghozzá egy unikum, sörreklám nővel - nem túl gyakori, különösen nem 60 évvel ezelőttről, amikor még más volt a társadalmi elvárás a nők és a sörfogysztás között.

Ami a hirdetés előnyére válik, az a fekete-fehér és a színes technika ötletes ötvözése (blue ribbon=kék szalag). A kép maga amúgy egy tipikus klisével dolgozik: nem is kell látni, hogy tudd, ez az igazi sör. Ennek némileg ellentmond az alul kiböngészhető szöveg, amely viszont a sör színét és tisztaságát ecseteli.

Másik oldalról a hölgy arckifejezése, illetve egészen pontosan a száj és nyelv egymáshoz viszonyított elhelyezkedése, egyéb asszociációs képeket is felhoz a sör mellé, mondjuk például a fa.... fegylatot (rossz az, aki rosszra gondolt!). Aztán ha már a sör színét ecsetelik, akkor az is lehetett volna szép színes, hogy kiemelkedjen a szürke tömeg(sörök)ből és kedvet csináljon.

Maga a reklám azonban nem túlzó, a Pabst sörök éveken át Amerika legjobb söre voltak és még most is azok. De ez a hirdetés nem sugallja ugyanazt a minőséget.