És akkor ezt csak így, minden különösebb komment nélkül, hogy tanuljunk belőle, hogyan nem szabad megszólítani az embereket. Mert a "gyerekek" lehet, hogy jól hangzik egy pub-ban a kollégáinktól vagy a családban, de egy vadidegentől a metrón semmiképp. Az pedig, hogy a vezetőképes hatmillió magyarból huszan nyerhetnek egy Suzukit, nem valami nagy arány. Ezért nem kellene bealázni azokat, akik a metróra kényszerülnek. (Mellesleg a kétmillió mellé még pár százezret csengetni kell egy autóért.)

Egyébként meg nagy poén lenne, ha kiderülne, Zsófi néni sem Suzukival jár.

(Elnézést a képminőségért, ha lesz jobb, lecserélem.)

Három a magyar igazság, egy a ráadás: következzen az "idétlen mai magyar reklámok" munkacímű minisorozatom utolsó gyöngyszeme, a Suzuki 2 milliós reklámja. Az alapot ehhez az infantilis kampányhoz az adta, hogy elkészült a kétmilliomodik magyar Suzuki, amely teljesítményt jó magyar szokás szerint nyereményjátékkal kell megünnepelni (miért is?). Történetesen kiderült, hogy a képen látható Zsófi néni már a kezdetektől fogva a gyárban könyvelt és így valaki jó ötletnek és szép gesztusnak találta, ha ő lenne a reklámarc. Súlyos tévedést követett el, talán azóta már elgondolkodott a harakiri lehetőségén.

Szoktam mondani, hogy a fogyasztók először a vizuális információra fókuszálnak, amely jelen esetben egy nyugdíjasoknak szóló hirdetést sejtet. Vagy valami annál is rosszabbat, pedig az idősek hülyének nézésénél kevés megalázóbb dolog van. Szóval Zsófi néni sztár lett (az a bizonyos warholi 15 perc mindenkinek jár), talán eléri a MÜSZI legendát, vagy a Klapka zálogházat. De egy japán multitól azért ennél többet vártam volna, ha az a két millió kocsi tényleg ilyen nagy szám.

Sejtésem szerint a reklám célcsoportja kevéssé tud rámozdulni Zsófi néni ajánlatára, a tesztvezetés és a küszöbön álló autóvásárlás gondolatával foglalkozó férfiak és nők érdeklődésének felkeltése más grafikai motívummal lenne megvalósítható. Értékelem a gesztust a lojális dolgozó felé és eszemben sincs megszólni Zsófi nénit, de a marketing osztálynak üzenem, hogy vannak dolgok, amelyek jó ötletnek tűnnek, de nem jönnek be. Mint ez.

Egy további adalék ehhez a reklámhoz Miles blogjáról, érdemes megnézni, telitalálat.

A fejlődés megállíthatatlan, a kreativitás pedig nem ismer határokat. Erre az egyik legjobb példa az itt látható Peugeot reklám. Ez az ötlet gyakorlatilag majdnem a maximumot hozza ki egy újsághirdetésből.

A dolog azzal indul, hogy adott egy megszokott autóreklám. A szöveg azt mondja, hogy üssünk rá a feliratra és meglátjuk, milyen új biztonsági elemet nyújt az új 408-as modell. Ha az olvasó ráüt (ahogy azt a kép illusztrálja), a következő oldalon egy mini légzsák fújódik fel!

Nem tudom kik és hogyan jöttek rá erre a hirdetésre, de le a kalappal előttük. Azt már csak a kötözködés mondatja velem, hogy vajon mi lesz a felfúvódott légzsákkal ez után, vagyis az újság mostmár mindig ilyen marad, a közepén egy kis lufival? Vagy valahogyan vissza lehet gyömöszölni, esetleg kiszúrni és akkor lelapul?

Mellesleg a reklám egy másik problémát is felvet, tudniillik, hogy ezen hirdetést alapul véve úgy értelmezhetnénk, mintha az eddigi Peugeot autókban nem lett volna (utasoldali?) légzsák. Hisz úgy hivatkoznak rá, mint "új" biztonsági elem...

Mi más is lehetne a téma a mai nap, mint valami Bálint/Valentin-napi dolog, jelesül a szerelem és az ehhez tartozó testiség. Más blogok majd írnak az elméleti részéről, itt most a gyakorlati kerül terítékre.

Nyilván ezeknek a 2008-as BMW hirdetéseknek kevés köze van a Valentin-naphoz, de most jó szolgálatot tesznek - mindkét nemnek. Elég merész húzás volt a BMW-től egy ilyen koncepcióval előállni, de ... nem jött be.

Most komolyan... egy autóról beszélünk. Megértem, hogy egyesek, elsősorban férfiak, központi kérdésként tekintenek a gépkocsira, és hogy kulcsfontosságú szerepet tölthet be az életükben. De azért (erősen remélem) nem kívánnak hmm, közelebbi (mondhatni intim) kapcsolatba kerülni vele, arról nem is beszélve, hogy egy ember mindenképpen fontosabb, mint egy autó.

Néminemü megértésem a férfiak autó-vonzalma iránt azonban nem mondható el a nők és az autó relációjában. Mert bár bizonyára vannak olyan hölgyek, akik kedvelik, ismerik az autókat, azért az ő esetükben rajongásról vagy bármiféle érzelmi kötődésről beszélni eléggé irracionális. Mondjuk a képeken is látható, hogy míg a férfi az autó képét nézi az imitált aktus közepette, a nő ugyanakkor inkább a plafonban gyönyörködik. Tényleg, ő miért nem nézi a BMW képét? (Mellesleg a szeme csukva van.)

Értem egyébként az elgondolást a reklámok mögött, de szerintem ez egy olyan ötlet, amely fejben jónak tűnik, de megvalósítva nem. A kinyomtatott hirdetés láttán egy mosollyal a kukába kellett volna hajítani és kitalálni valami mást. Értékelendő azonban, hogy mindkét nemet bevonták és nem fokozták a sztereotípiát, illetve a nők lealacsonyítását azzal, hogy csak férfiaknak készítették el.

Tudom, hogy nemrég volt autóreklám, de ezt itt most mindenképpen meg kell osztanom hűséges olvasóimmal. Amit itt látunk, az a 3D reklámozás csúcsa, maga az iskolapélda.

Bár azt nem tudom (illetve sejtem hogy nem) hogy valóban egy hús és vér.... azaz fém és műanyag autó van a falra szerelve vagy sem, mindenesetre elismeréssel adózom a befektetett energiának, amellyel felrakták oda a falra.

Mivel a kép elég kicsi, megsúgom, hogy egy orosz kreációval állunk szemben. Gondolom a Mercedes márka kivehető.

Persze azért lehetne kötözködni, hogy ugye maga az autó ilyentén való ábrázolása nem emeli ki, miért is kell nekem ez a kocsi. Azaz ez a reklám nem csábít vásárlásra, mert nem kelt bennem vágyat a megszerzésére. Bár a szlogen az, hogy "Reserved", vagyis "Foglalt", mármint a parkolóhely a Merci számára, mégsem érzem a csábítást. Hiszen ha maga az autó tud is a falon parkolni (dehogy tud), a sofőr akkor is bizonyos nehézségekkel fog szembenézni járműve megközelítésekor.

Itt most egy nem mindennapi gépjármű reklám következik, amely annak idején heves indulatokat kavart. Hogy miért is?

Egy női vezetőt látunk a képen, a 70-es évek divatjának megfelelően felékszerezve és frizuraügyileg rendbetéve. Arckifejezése sokat elárul arról, miként is érzi magát a sofőr szerepében. Nyilván nem kell sokat gondolkodni rajta, hogy a dizájnerek a "szőke nő a volánnál" sztereotípiát kívánták "mesterművükben" meglovagolni. Erre még rátettek egy lapáttal a szlogennel: "The Mini Automatic. For simple driving.", azaz, "Az automataváltós Mini. Az egyszerű vezetésért." - hátha valaki (mondjuk egy férfi, mert a hirdetés nyilván nekik szól) nem érti, mit is üzen a vizuális megjelenés.

Nos, mint már korábban is tettem, tiltakozom a nők ilyenfajta lesajnálása ellen, annak ellenére, hogy értem az üzenetet. Bizonyára akkoriban több férj is meggondolta, hogy egy ilyen kocsival lepje meg kedvesét, bár alig hiszem, hogy ezt a hirdetést is meg merte volna mutatni hozzá.

Ez is egy jópofa reklám (lehetne), bár nem túl guszti. Az érthető, hogy a gyártó (és a dizájnerek) valami olyasmivel kívántak előállni, ami képletesen és a maga drámaiságában szemlélteti a helyzetet, ám követhették volna Micimackó példáját és előbb gondolkodhattak volna.

Ez itt a Honda autógyár plakátja, amelyben arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy a Honda tulajdonosok jobban teszik, ha eredeti Honda alkatrészeket használnak és nem utángyártott no-name cuccokat ("Use original parts." - Használj eredeti alkatrészeket.).

Az alapötlet fenomenális, de jönnek a bibik. Egy: azt, hogy a szerelő a műhely zugában milyen alkatrészt tesz be, nem igazán tudom befolyásolni. De egye fene, ha makacs vagyok megnézhetem.

Kettő: miért kell ehhez egy szinesbőrű modell? Vágom, hogy elefánt és Afrika, de az nem sötétbarna, hanem szürke, szóval egy fehér csávó jobban passzolt volna. Vagy az nem olyan szalonképes?

Három: az agyar nem az orr mellől nől ki, vagyis egy orr-plasztika során anem kerülne felhasználásra, még akkor sem, ha egy elefánt is lenne a donor.

Négy: érthető a gyártói igyekezet, de azért au utángyártott alkatrészek elég szépen elmuzsikálnak, semmiképp sem ilyen drasztikus a különbség.

Már írtam a blogon az emberi tulajdonságokkal felruázott tárgyakról, most is egy ilyen hirdetés következik. Külső megjelenését tekintve impresszív reklámmal állunk (ülünk, fekszünk) szemben, a jó autó és a csinos nő mindig is együtt jártak. Alfáék meglovagolják ezt a régi klisét, minek változtatni egy nyerő felálláson.

Figyelmünk ezután a feliratokra terelődik, ahol -a vizuális megjelenéssel ellentétben- már marketing-káoszt fedezhetünk fel. "Olyan anyagból születtem, mint az álmok." Na ezt hova tegyem? Milyen anyagból vannak az álmok? Szerintem 100 emberből 90 szerint az álmok megfoghatatlan képek, vagyis ha ez a kocsi ilyen anyagból van, akkor bele sem lehet ülni, nemhogy autózni vele. Totális képzavar, de menjünk tovább.

"Szív nélkül csak gépek lennénk." mondja ki a filozófiai magasságokba törő ars poeticát Alfa "Giulietta" Romeo. Mondjuk a tárgyaknak sincs szive, mégsem gépek - de hagyjuk a szőrszál hasogatást. Talán a mondat arra utal, hogy ennek az autónak szive van? Na de kérem... egy kis komolyságot, hölgyeim és uraim. Vagy akkor most végül is mit (vagy kit) reklámoznak: a nőt vagy az autót?

Mindazonáltal nekem tetszik a hirdetés, igyekszem nem elolvasni a blődlit rajta. Mellesleg a Giulietta olaszul a Júliát egy névváltozata, szóval hajrá, (Alfa) Romeo.

Hiánypótló lépésként új kategóriát van szerencsém bemutatni, az autókat. Ez is egy olyan terület, ahol a borzalomtól a fantasztikusig minden megtalálható. Az itt látható Volkswagen reklám valahol a fantaszikus felé félúton helyezkedik el. A marketingesek ezúttal humorosra vették a figurát, ami részben bejött, részben nem.

A hirdetés egy rendőrségi akciót mutat, amikoris mindenki a Polo mögött keres fedezéket, lévén "Small but tough.", vagyis "Kicsi, de kemény.". Mondjuk a pici kocsi elég murisan néz ki az amcsi nagytesók között, de ez van. Mondjuk egy ütközésteszten nem tudom melyik teljesítene jobban.

Aztán kérdés az is, hogy vajon egy autóval szemben pontosan mik is az elvárásaink. Legyen kemény? Vagy kényelmes? Vagy alacsony fogyasztású? Vagy mindezek egyszerre? Jó az nekünk, ha a mi autónkat használják fedezéknek egy rendőrségi tűzpárbaj során?

Hát nem...