A XXI. század egyik vívmánya(?), hogy az emberek ingerküszöbe a legmagasabb a történelem során. Egy átlagember politikai műsorral ébred, a McReggelit a Sikoly szörnyetegével fogyasztja el, vicces-rémes láncemaileket olvas, robbantásokról és nemi erőszakról olvas mértékadó lapokban, vacsora közben tamponreklámot néz, éjjel zombikkal megy az ágyba és persze ezután rémálmai vannak.

Mindez csak arról jutott eszembe, hogy az úton szembejött ez a Viasat 3 reklám, amely erősen kikockázott képével és kicsillagozott szövegével próbál meggyőzni, hogy nézzek egy műsort. Meglehet tévedek, de a kép egy fiatalokból álló társaságot mutat, ahol az egyik fiú műanyag vizipisztollyal (vagy vizipuskával) egy hölgyet locsol le, feltehetőleg vizespoló kebelszépségverseny érdekében, esetleg félmeztelenül. Tekintve a bevezetőben említetteket, ez smafu.

A kicsillagozott szöveg három szavának mindössze az utolsójára van tippem, ami egy plakáton tényleg erős lenne (bár sajtótermékben már láttam).

Többször említettem már, hogy szeretem azokat a reklámokat, amelyek titokba burkolóznak a hirdetett terméket illetően, hogy annál nagyobb legyen a katarzis, amikor kiderül mit is népszerűsítenek. Ez a reklám is ilyennek indult, de aztán iszonyúan mellétrafált.

A képen egy gyerekszoba látszik, ugyan kissé aluldekorált, de sebaj. A szoba közepén egy gyerek guggol, akiről csak onnan tudom, hogy lány, mert oda volt írva. Körülötte játékok, amelyek többsége az őskorra próbál utalni. Azt leszámítva, hogy ősemberek sosem éltek együtt dinoszauruszokkal, minden oké.

De mit is akar reklámozni ez a kompozíció? Az őrült keresés a jobb alsó sarokban ér végét, ahol kiderül, hogy "Child-proof lighters", vagyis "gyerekbiztos öngyújtók"-ról van szó. Tehát a nagy ötlet az lenne, hogy miként az ősember sem tudott tüzet gyújtani (eddig úgy tudtam tudott), úgy a gyermekünk sem fogja lángtengerré változtatni a lakást ezzel az öngyújtóval.

Persze gyufával még megpróbálhatja...

Mindent értek, csak ilyen a természetem: jobban örülnék, ha nem a jégkrémek nyernének, hanem az emberek. Pláne minden 10.

Amellett a pálcikán az "Ön nyert" felirat van, míg a plakát simán letegez. Nem a tegezés zavar, hanem a következetlenség.

Gondolom ebből a bejegyzésből is látszik, hogy ma harapós kedvemben vagyok. Reszkessenek azok, akiknek kell!

Vannak olyan reklámok, amelyek arra az alapötletre alapoznak, hogy az adott termék vagy szolgáltatás az emberek fejében összeasszociálható valamilyen képpel vagy szlogennel és a dizájner feladata ennek képi megjelenítése, lehetőleg humoros formában. E szép hosszú mondat értelmezése már önmagában is kihívás, ezért példálózzunk.

Az itt látható hirdetés egy harcművész-klubot népszerűsít. A nagyon tehetséges emberekre azt szokták mondani, hogy erre született. Egy ilyen profillal bíró klub esetében tehát adódik a szlogen: Harcra született (Born to Fight.). Ott is van. A kreatívok pedig fogták ezt a szlogent és képpé alakították: egy ringre hajazó csecsemőágy bokszzsákkal és kesztyűvel. Az eredmény fenomenális, mondhatni marketinges KO győzelem.

Ilyen jellegű remekmű volt a Rockwool "szegény pára" reklámja is, de sajnos vannak negatív példák.

Közelgvén érezvén nemzetünk egyik nagy ünnepét, határozat született, hogy készüljön egy hirdetés augusztus 20-ról. Nagyon kedves gesztusnak tartom és a megszületett plakát is harmónikus, szeretnivaló és vidám. De ugye nem lennék én, ha nem kötnék bele...

"Együtt az ország" mondja a szlogen, de akármennyire is próbálom ezt a nemzeti egységet kivenni, én bizony csak egy családot látok a képen. Ha ezzel arra utalnak, hogy ez egy családi ünnep, akkor inkább Karácsony és nem országalapítás ürügyén szoktak a családok együtt ünnepelni.

A 20-as számnál feltehetőleg elszakadt a kreatív cérna és valami sejtelmes oknál fogva, különböző betűtípusokat használtak. A kettes még okés, de a nulla megjelenítése nálam nem kerek. Ennek így amolyan uniós feelingje van, még ha a magyar lobogó is ível át benne. Aztán az egyik alak feje fölött megjelenik valami, ami leginkább egy keresztre emlékeztet. Ez most vagy a magyar korona sematikus ábrázolása vagy utalás a kereszténységre. Ha az előbbi, az ötlet zseniális, kár, hogy ennek felismerése kicsit nehezen megy, ha az ember fia nem reklámfogó.

Végül csak egy érdekes adalék, hogy odafent hogyan is képzelik el a(z ideális) mai magyar családot: ifjú szülők három gyerekkel. A fiú nyilván focista lesz ilyen frizurával, a nagylány fején a virágok jól mutatnak, ellenben a köztársasági elnök arcvonásaival rendelkező gyermek kezében a kalászcsokor kifejezetten rosszul áll.

Teljesen magam alatt vagyok. Egy kerek hónap alatt egyetlen megfejtő komment érkezett, azt hiszem ez negatív rekord, a blog havi átlag 500 látogatásával. Mit is mondjak? Nyilván nem érte el az ingerküszöbötöket.

Az egyetlen megfejtés is, fájdalom, de nem talált. A bemutatott hírdetés ugyanis egy óvszer-reklám. A csokoládé úgy jön ide, hogy ízesített gumiról van szó, a tölcsér pedig azért pöttyös, mert még ráadásul érdesített óvszerről is van szó. A cucc neve Kama Sutra Excite!

Szerintem ötletes reklám, és kétségkívül figyelemfelkeltő. Kár, hogy kevesek fantáziáját mozgatta meg...

Nemrégiben fortyogtam egy rosszul sikerült festékreklámon, most mutatok egy másikat is. A két hirdetésben annyi a közös, hogy mindkettő világoskék festéket reklámoz. De mennyire másképp!

Az itt látható Nerolac festék egyik tulajdonsága, hogy gyorsan szárad. Az is a teljes neve, hogy Nerolac Quickdry. Mint láthatjuk, eme tulajdonság vizualizása remekül sikerült, még szavak nélkül is tökéletesen érthető, miről is van szó.

A mai kegyetlen marketing-világban elvárható, hogy a hirdető igenis mozgassa meg a képzelőerejét, és próbáljon meg valamilyen képi vagy szövegtartalommal meglepni, felcsigázni. Egy ilyen kép láttán az embernek kedve támad kipróbálni ezt a festéket legközelebb (ha már egyszer festenie kell) és megnézni, hogy tényleg ilyen gyorsan szárad? (Nyilván nem, de a festéket megvettem.) De mihez kezdjek egy festékdobozzal a plakáton és pár lózunggal? Ilyenkor mondják a nagyfiúk, hogy "figyelj és tanulj".

És akkor ezt csak így, minden különösebb komment nélkül, hogy tanuljunk belőle, hogyan nem szabad megszólítani az embereket. Mert a "gyerekek" lehet, hogy jól hangzik egy pub-ban a kollégáinktól vagy a családban, de egy vadidegentől a metrón semmiképp. Az pedig, hogy a vezetőképes hatmillió magyarból huszan nyerhetnek egy Suzukit, nem valami nagy arány. Ezért nem kellene bealázni azokat, akik a metróra kényszerülnek. (Mellesleg a kétmillió mellé még pár százezret csenegtni kell egy autóért.)

Egyébként meg nagy poén lenne, ha kiderülne, Zsófi néni sem Suzukival jár.

(Elnézést a képminőségért, ha lesz jobb, lecserélem.)

Három a magyar igazság, egy a ráadás: következzen az "idétlen mai magyar reklámok" munkacímű minisorozatom utolsó gyöngyszeme, a Suzuki 2 milliós reklámja. Az alapot ehhez az infantilis kampányhoz az adta, hogy elkészült a kétmilliomodik magyar Suzuki, amely teljesítményt jó magyar szokás szerint nyereményjátékkal kell megünnepelni (miért is?). Történetesen kiderült, hogy a képen látható Zsófi néni már a kezdetektől fogva a gyárban könyvelt és így valaki jó ötletnek és szép gesztusnak találta, ha ő lenne a reklámarc. Súlyos tévedést követett el, talán azóta már elgondolkodott a harakiri lehetőségén.

Szoktam mondani, hogy a fogyasztók először a vizuális információra fókuszálnak, amely jelen esetben egy nyugdíjasoknak szóló hirdetést sejtet. Vagy valami annál is rosszabbat, pedig az idősek hülyének nézésénél kevés megalázóbb dolog van. Szóval Zsófi néni sztár lett (az a bizonyos warholi 15 perc mindenkinek jár), talán eléri a MÜSZI legendát, vagy a Klapka zálogházat. De egy japán multitól azért ennél többet vártam volna, ha az a két millió kocsi tényleg ilyen nagy szám.

Sejtésem szerint a reklám célcsoportja kevéssé tud rámozdulni Zsófi néni ajánlatára, a tesztvezetés és a küszöbön álló autóvásárlás gondolatával foglalkozó férfiak és nők érdeklődésének felkeltése más grafikai motívummal lenne megvalósítható. Értékelem a gesztust a lojális dolgozó felé és eszemben sincs megszólni Zsófi nénit, de a marketing osztálynak üzenem, hogy vannak dolgok, amelyek jó ötletnek tűnnek, de nem jönnek be. Mint ez.

Egy további adalék ehhez a reklámhoz Miles blogjáról, érdemes megnézni, telitalálat.

Sorban a harmadik "érdekes", ízig-vérig magyar reklám az itt látható dinnyeség. A dolog úgy kezdődött, hogy kiderült, kevés magyar dinnye fogy. Nosza, központilag meg lett mondva, hogy tessék dinnyét venni. Legalább 2-3 darabot családonként.

Az amúgy értékelendő kezdeményezést megsegítendő elkészült ez a plakát. Bár én nem vagyok sem marketinges, sem kreatív dizájner, ha a magyar dinnye reklámozását rám bízták volna, pont ez lett volna az a koncepció, amit azonnal lesöpörtem volna az asztalról. Szemrevaló magyar kislány ravasz csábpillantással egy dinnyébe készül harapni. Áááááhhhhh..... tényleg ennyi kreativitás fér bele ebbe a témába?

Egyszer már kikeltem az ilyen miatt, de azt hiszem ez überel minden eddigit. Most komolyan, nem lehetett volna kicsit jobban átgondolni és valami ütősebbet készíteni? Ki volt az, aki rábólintott erre a reklámra? Senki nem volt mellette, aki szólt volna, hogy ez dinnyeség? Jaj...

Sorban a következő reklám-iszonyat a Slank diéta hirdetése. Nagyon nehéz olyan dizájnt készíteni, amikor az össz vizuális elem ugyanannak a képnek a kicsi és nagy változata. Nem azt állítom, hogy lehetetlen ezzel az egy elemmel ütős grafikai megjelenést létrehozni, de azt igen, hogy ezt itt nem sikerült összehozni. Még akkor sem, ha a hölgy szemrevaló.

De akárcsak a múltkori festéknél, a nagyobb bajom megint a szöveggel van. "Legyél szuper. Egyél Slank.", amelyből az első mondat frankó, a második viszont fájdalmas. Értem a marketing-dilemmát (tegyük bele a termék nevét a szlogenbe), de ennyire nem kellett volna erőltetni ezt. Mert így olyan kínai kofa feeling vegyül a hirdetésbe, legalábbis tapasztalataim szerint ez a tipusú nyelvtörés rájuk jellemző.

Érdekes reklámok tűnnek fel mostanság kis hazánkban, igyekszem szépen sorra venni majd őket. Azt hiszem időben ez volt az első, a Jupol festék. Tulajdonképpen egyszerű dizájn, végül is egy festékről van szó. Minek is gyúrni a látványvilágra, nem? Egy Teddy hengeres kéz és az amúgy nem túl megkapó festékesdoboz is megteszi. (Súgok: nem, ez vajmi kevés a képi lenyűgözéshez.)

Ami azonban igazán megragadott, az a szlogen: "Egészség, környezet, család". Az egészség érthető, hiszen a festékgőzök ártalmasak lehetnek, de a Jupolnál nem. Okés. A környezet is rendben, nyilván környezetbarát kémiai elemek vannak benne. Jó. De a család hogy kerül ide? Ennek mi köze a festéshez? "A festés öröme" felirat is szúrja a szemem, mert bár jól hangzik, de a falfestés nem túlságosan nagy élvezet.

Ez a hirdetés nem fogott meg, ettől eszem ágában sem lenne épp Jupolt venni.

Megint tálalok egy korabeli hirdetést, ezúttal sör témakörében. Ötvenes évekbeli idealizált amerikai házaspárt látunk a konyhában, ahol a nő háziasszony (de azért a rúzs és az ékszer elmaradhatatlan még a főzéskor is), a férj pedig öltöny-nyakkendő kombóban, akkor is, ha gyári munkás. Fiatalok, szépek, jómódúak - az amcsi álom.

Ugyanakkor a főzés nagyon nem sikerült ma, el sem tudom képzelni mi éghetett oda ilyen szurokszerű megjelenésben. A feleség bánja is a dolgot, még egy hófehér zsebkendő is előkerül, míg a férj bizakodó. "Don't worry darling, you didn't burn the beer.", vagyis "Ne aggódj drágám, a sört nem égetett oda.". Hát kössz... akkor ma talán vacsorázz sört. Úgyis folyékony kenyér, nem?

Nem tudom, mi lehetett a motiváció e mögött a reklám mögött, de nem érzem úgy, hogy különösen kedvet csinálna a sörhöz. Ráadásul eléggé hímsoviniszta hozzáállást tükröz. Szerintem vicces-macsónak szánták, de elég langyos lett és az sörben sem jó, hát még reklámban.

Egy meglepő hiredetés álljon most itt. Régebben már írtam arról, hogy a halál és a koporsó látványa nem igazán "szalonképes" reklámokban, de ezt a véleményemet most revideálnom kell, mert ez a hirdetés elfogadható. Úgy értem, a képi megjelenés nem sokkoló vagy mélyen lehangoló és ugye az első pillantásra tudható, hogy valami trükk van benne, hiszen Elijah Wood nem halt meg.

Tovább nézve felfedezhetjük, hogy egy mobiltelefon van a kezében, ami további gyanakvásra ad okot, még akkor is, ha öles betűkkel olvashatjuk, hogy Mr Wood halott. Az már csak az apróbetűs szövegből derül ki, hogy tényleg nem halt meg, csak virtuálisan / digitálisan. Egy új reklámkampány részeként híres emberek felfüggesztik Facebook és Twitter aktivitásukat egészen addig, amíg a rajongók emeltdíjas SMS és egyéb üzenetekkel "vissza nem vásárolják" az ideáljuk életét.

Igazából nem tudom, mit is mondjak. Az ötlet nem rossz, de el tudok képzelni más vizuális megjelenést is, pláne, ha digitális halálról van szó. Annál is inkább, mivel a célközönség a fiatal korosztály, bár lehet, hogy a mai vámpír-kultuszban épp ez a menő.

Most egy ritka reklám kerül bemutatásra, hiszen nem sok olyan külföldi hirdetést láttam, amely egy magyar terméket reklámozott volna. Pedig ezen a képen a Rubik-kockát népszerűsítik.

A képen egy fickó tekeri a kockát, és láthatólag annyira leköti, hogy nem is figyeli az idő múlását. Időközben ugyanis kinőtte a ruháját és kissé lemaradt gyerekszobájának modernizálása terén is (hogy mást most ne is említsünk). A felirat azt mondja "25 years and still going", vagyis "25 év és még mindig pörög".

Az ötlet maga nem rossz, de már az a fajta, amely kissé túlzásba viszi a szituáció komikumát. Ha emberünk 25 éve tekeri a kockát minden egyéb tevékenység mellőzésével (bizonyos biológiai szükségeket leszámítva), akkor nem így nézne ki. Ha pedig fodrászra volt ideje, nyilván ruhát is váltott volna. Ha más nem, a szülei kicserélik míg ő a tus alatt áll.

Szóval olyan furcsa érzés ez a reklám: ügyes ötlet rosszul kivitelezve. Amolyan magyar narancs: kicsit sárga, kicsit savanyú, de mégis a mienk. Hajrá Rubik!